Harmatocska

Még deres volt reggel a fű, de nagyon hamar olvadni kezdett a gyönyörű napsütésben és megjelentek a fűszálak végén a kis csillógó gömböcskék!

Nem szokásom idézeteket írni a képeimhez, de most mégis megteszem: egyből József Attila megzenésített verseit dúdoltam a kis gömböcskéknek:)

Sajnos vidót még nem tudok feltenni. Amíg meg nem szerzem ezt a tudást valakitől, addig a verseket mutatom, de szerintem mindenki ismeri őket:)

József Attila

Harmatocska

Guggolva ringadoz
a málnatő, meleg
karján buggyos, zsíros
papíros szendereg.

Lágy a táj, gyöngy az est;
tömött, fonott falomb.
Hegyek párája rezg
a halmokon s dalom.

Hát dolgoztam híven,
zümmögve, mint a rét.
Milyen könnyű a menny!
A műhely már sötét.

Fáradt meg együgyü,
vagy tán csak jó vagyok
s reszketek, mint a fű
és mint a csillagok.

1929. augusztus


JÓZSEF ATTILA: GYÖNGY

Gyöngy a csillag, úgy ragyog,
gyöngyszilánkokként potyog,
mint a szőllő, fürtösen,
s mint a vízcsepp, hűvösen.

Halovány bár a göröngy,
ő is csámpás barna gyöngy;
a barázdák fölfüzik
a bús földet díszitik.

Kezed csillag énnekem
gyenge csillag fejemen.
Vaskos göröngy a kezem,
ott porlad a sziveden.

Göröngy, göröngy, elporlik,
gyenge csillag lehullik,
s egy gyöngy lesz az ég megint,
összefogva sziveink.